+36 70 378 4040 vke@vadaszatikultura.hu
FEHOVA 2023

FEHOVA 2023

A Vadászati Kulturális Egyesület a 29. FeHoVa kiállítás szombati napján a korábbi években már megszokott módon birtokba vette a Vadász Színpadot.

Bán Beatrix tudósítása

A programok sorát a Vadászkürtös Fesztivál nyitotta, amelyen 6 hazai kürtegyüttes (a Baranya, a Balaton, a Pipacs, a Kiskunsági, a Vérteserdő, valamint a Vadászkamara
Kürtegyüttes) szólaltatta meg a különböző típusú vadászkürtöket, és mutatta be a vadászati kulturális értékeink meghatározó részét képező vadászkürtös hagyományokat. A fesztivál végén a közel 60 vadászkürtös közösen szólaltatta meg a Vadászat vége és a Hallali kürtszignálokat, Tápai Balázs, a VKE Magyar Vadászkürt Egylet művészeti vezetője vezénylésével.
Az együtteseket az utánpótlás korosztály követte. Immáron kilencedik alkalommal került megrendezésre az Ifjúsági Vadászkürtös Szóló Verseny, melyen két korosztályban mérhették össze tudásukat a fiatalok. Gyermek kategóriában Schmidt Péter Benedek diadalmaskodott maximális pontszámmal, második helyen Fuchs Fanni, harmadik helyen pedig Óvári Marcell végzett. Ifjúsági kategóriában a baranyai Csikós Anett győzött, akit Ocskai Roland és Papp Lili követett a dobogón. A produkciókat Nagy Csaba, Tápai Balázs, Gáspár Géza, Orosz János és Török Dániel értékelte, a versenyt a tőle megszokott, humorral fűszerezett stílusban Agyaki Gábor, a VKE Magyar Vadászkürt Egylet örökös tiszteletbeli elnöke vezette.
Kora délután a szarvasbőgés utánzásának legtehetségesebb hazai képviselői foglalták el a Vadász Színpadot. A nézőtér zsúfolásig megtelt, így a legóvatosabb becslések szerint is közel ezer néző előtt mérte össze tudását a 9 versenyzőből álló mezőny. A XI. FeHoVa Kupa Szarvasbőgő Bajnokság színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a versenyzők között többen is egyéni- és többszörös csapat Európa-bajnoki címmel büszkélkedhetnek. Nehéz dolga volt a Dr. Bleier Norbert, Kammermann Péter, Agyaki Gábor, Simon Tamás és Ruppert József összeállítású zsűrinek, végül szoros küzdelemben Czakó Attila diadalmaskodott, második helyen 2019. egyéni Európa-bajnoka, Búr Zoltán végzett, a dobogó harmadik fokára pedig Kasper Áron állhatott. A versenyt Stohl András színművész vezette.
Mindemellett igazi szenzációval is készültünk a kiállításra. Hosszas előkészítés után a 29. FeHoVa idején jelent meg a Vadászati Kulturális Egyesület kiadásában Zilai János Az én utánkereséseim című könyve, amely a hazai vérebes mozgalom emblematikus alakjának tanulságos történeteit gyűjti össze. A fejezetek egy része a János által szorgalmasan vezetett vérebes naplókból született, másik része azonban hosszú ideig kockás lapokon pihent arra várva, hogy Dorka lánya a megörökölt munkát befejezze.

Fotók: Polster Gabriella

Az összefogás jegyében

Az összefogás jegyében

Solymászati emlékhelynek adott otthont a keszthelyi Vadászati Múzeum parkja 2023. január7-én. A három kiváló solymász – Náday Sándor, Galambos József és Kovács György – emlékére készült kopjafákat Csurcsia Imre solymász alkotta, melyeket Balatonfenyvesen állítottak fel a solymászok 2006-ban, 2008-ban és 2011-ben. Mivel itt kevésbé volt látogatható az emlékhely, Lóki György a Vadászati Kulturális Egyesület Solymász Rendjének elnöke időszerűnek látta, hogy méltóbb helyszínen kerüljenek felállításra a tisztelet jelképei.

Mint mindig, Tóth Csaba a Vadászati Múzeum igazgatója örömmel fogadta a megkeresést és adott lehetőséget egy solymász emlékhely létrehozásához. A kopjafák újra avatásán a különböző solymász szervezetek tagjai tették tiszteletüket a nagy elődök előtt.
– Ez a solymász emlékhely avatása egyben lehetőséget kínál nekünk az összefogásra a közös céljaink elérése érdekében, ezért tegyük félre a sérelmeket, vessünk véget a viszálynak, nyissunk egy új korszakot a solymászat történelmében. – emelte ki Lóki György, majd megköszönte Tóth Csabának a lehetőséget és a támogatást. Novák Csaba a MSE elnöke és Billege Balázs a MIRSA elnöke hozzászólásukban örömüket és köszönetüket fejezték ki az emlékhely megvalósításáért, valamint az új korszak kezdeményezéséért. Végezetül a jelenlévő solymászok történeteket idéztek fel a három solymásszal eltöltött évekből, majd elhelyezték virágaikat a kopjafák előtt.

Polster Gabriella

Fotók: Polster Gabriella 

Katints az első fotóra és lapozd végig a galériát nagyobb méretben!

Vadászati Kultúra Ünnepe

Vadászati Kultúra Ünnepe

A Vadászati Kulturális Egyesület október 8-án a vadászati kultúra otthonában, Keszthelyen a Vadászati Múzeumban tartotta a Vadászati Kultúra Ünnepét című programját.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes úr, Nagy Bálint államtitkár úr, Manninger Jenő Keszthely város polgármestere, Pálinkás Róbert a Helikon Kastélymúzeum ügyvezető igazgatója, Tóth Csaba a Vadászati Múzeum vezetője és Oláh Csaba a VKE elnöke.
Semjén úr köszöntőjében kiemelte a vadászat fontosságát, vadászati kultúránk és hagyományaink megőrzésének szükségességét. Pálinkás Róbert úr a méltán híres kastély és vadászati múzeum lehetőségeiről beszélt, szerepükről a kultúra megőrzése és terjesztése érdekében. Oláh Csaba úr a VKE több évtizedes, a vadászati kultúra megőrzése és továbbadása érdekében tett munkájáról számolt be. A rendezvény egyben a VKE által meghirdetett idei Képzőművészeti pályázat kiállítás megnyitója is volt.
Itt került átadásra a vadászati kultúráért végzett kiemelkedő tevékenységért járó elismerések és kitüntetések átadása is.
Arany Fácán-Toll irodalmi nagydíjat a Dénes Natur Műhely Kiadó vezetői, Dénes Rita és Dénes Ágnes vehette át.
Az Arany Ecset-Toll művészeti nagydíjat Biczó Barnabás kapta.
Arany Túzok-Toll Életmű díjat idén a VKE Marghescu Tamásnak adományozta.
Hubertus-kereszt Arany fokozatát Békési Evelin vehette át, míg a Kiskunsági Vadászkürt Egyesület tagjai a Hubertus-kereszt Ezüst fokozatát kapták.
A Képzőművészeti pályázat zsűrije a 24 alkotó által beadott 50 alkotásból 39-et ítélt kiállításra alkalmasnak, és 26 alkotás elnyerte a rangos Vadászati Kulturális Érték címet is. Az idei évben a Balogh Péter Művészeti Nagydíjat Gyulai Gergely nyerte el páratlan szépségű ékszereivel. A kiállítás két hónapig látható a Vadászati Múzeum Széchenyi és Kittenberger termében.
A díjátadás után a közel száz résztvevő együtt nézte meg Szegedi László Társak vagyunk című filmjét, mely egy vadászról és kutyájáról szól. A film varázslatos hangulatban vetíti elénk a szerző kapcsolatát magyar vizsláival.
A szabad téren Lóki György tartott solymászbemutatót, míg a rendezvényt az általuk főzött bográcsos elfogyasztása és persze a rég látott barátok vidám beszélgetése zárta.

Őz Egon és barátai vadásztábor a Debreceni Erdőspusztán

Őz Egon és barátai vadásztábor a Debreceni Erdőspusztán

A nagy sikerre való tekintettel idei évben is megrendezésre került, tisztelettel fejet hajtva Fekete István erdei és mezei állatait előtt az “Őz Egon és barátai vadásztábor”. A fő cél a Hajdú-Bihar Megyei vadászok gyermekei, unokái a „kis ifjú kisvadászok” megismertetése a környék (idén a Hajdúság, a Debreceni Erdőspuszta) természeti kincseivel, vadászati kultúrájával. A nyári tábor fő tevékenység a vadászati alapismeretek, a hagyományos vadászati módok és az alföldi őz vadászati élményének bemutatása.

Az ifjúságnak hitelesen sikerült átadnunk, hogy a természetben töltött idő érték, mindig változatos, kiszámíthatatlan, izgalmakat tartogató, nagy élmény! Alapelvként a természeti nevelést vettük, ahol minden élőlénynek szüksége van az élettelen közegre éppúgy, mint más élet feltételek meglétére vagy élőlény társaival való kapcsolatra. Az ember egy az élőlények sorában, ezért e tények rá is érvényesek. E rendszer szem előtt tartása az alapja a természet iránti alázatos tiszteletünknek, az „igaz vadászi” létnek. A természetben járás és a tudatos cselekedet felhívja figyelmünket az érzelmeinkre. A felelősség, szépség és harmónia, érzékenység és nyitottság, érzelmi telítettség, művészi átélés, nevelő szándék, természeti erkölcs, a mértékletesség, szelídség, türelem, jóság, a meghagyás, a megőrzés, a lehető legkisebb beavatkozás, és köszönet mind ott van velünk! A természeti nevelés fő pillére, hogy erősítse a gyermekekben a veleszületett spontán érdeklődést és kíváncsiságot, melyet a világ jelenségei iránt tanúsít, segítse fenntartani és bátorítani az érzést, hogy részeként is egyek vagyunk a világgal!

A tábor a Debrecenhez közeli Zrínyi Miklós Vadásztársaság területén került megrendezésre. A programokat külső szakemberek előadásaival, foglalkozásaival is színesítettük. Az ifjú vadászjelöltek nappali és éjszakai kalandokat éltek át a Debreceni Erdőspuszta vadregényes erdeiben. Az idei tábor helyszíne egy birtok volt, ahol a házias étkek mellett, a magas színvonalú és szeretetteljes vendéglátást élveztük, mindemellett betekintést nyertünk a természetközeli gazdálkodás rejtelmeibe. A helyszín a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik, ahol a gyerekekkel megismertettük a természetvédelem és a vadgazdálkodás szoros kapcsolatát. A közeli Nagycserei Kőrises Arborétum nyitott kapukkal várt minket. A táborlakó gyerekek hasznos információkat és élményeket szereztek az őzhívásról, a fácánnevelésről, és az agancsososok vadbiológiájáról. Ebben segítségünkre voltak a Zrínyi Miklós Vadásztársaság vadőrei: Molnár Károly és Tőkés László, akik az esti őzterítéket is bemutatták a finom slambuc készítése után.

Az őzbak ékességének preparálásban Juhász Sándor karcagi vadőr, a trófea és kutyabemutatóban Nagy Lajos fővadász volt a szakvezető, akik az őz biológiáját és az őzhívás rejtelmeit is ismertették. Külön köszönet az Országos Magyar Vadászkamara Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének, a Hajdú-Bihar Megyei Vadászszövetségnek, és a Vadászati Kulturális Egyesületnek a támogatásért, és a Diana Vadászhölgy Klub hajdúsági tagjainak, Marázi Évinek és Varga Editnek a szervezésért!
A programokat színesítette a Debreceni Lövészsuli, Cimre József által tartott lőfegyver bemutatóval, lövészettel és Vágvölgyi Bence, a Vadonvilág íjászprogramjával.
A szakmai előadások mellett, foglalkoztató füzetek tették színessé a tábort es az otthoni napokat, melyet köszönünk a Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumnak, és a horgászelmélet megszerzését a Tisza-tavi Sporthorgász Szövetségnek! Külön köszönet Diószegi Fecának és Nick Attilának (Fishing&Hunting), akik a jókedv mellett személyes jelenlétükkel és felajánlásukkal emelték a tábor hangulatát!

Bízunk benne a vadászkalandok folytatódnak, és ősztől a szarvasbőgés és dámbarcogás rejtelmeibe is bevezethetjük a Hajdú-Bihar Megyei vadászok gyermekeit és az érdeklődő ifjúságot!
Úgy gondolom a jelenben zajló folyamatok pozitív irányú megváltoztatását csakis egy mélyreható szemléletváltástól várhatjuk. Igazi áttörést csakis a természet felé forduló, annak értékeit elismerő, törvényeinek magát alávető, új szemléletben felnövekvő generációtól várhatunk, mely túllép az anyagias szemléleten és gondol saját jövőjére!

Kellemes erdőjárást hangulatos vadászestéket kívánok, vadászbaráti üdvözlettel és tisztelettel:

Varga Edit
természetpedagógiai szakvezető, Diana Vadászhölgy A Természet Iskolája

VI. Nők és a Fenntartható Vadászat (WaSH) Nemzetközi Konferencia

VI. Nők és a Fenntartható Vadászat (WaSH) Nemzetközi Konferencia

WaSH  programok

A Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubja volt a házigazdája a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács Artemis Munkacsoportjának hagyományos VI. Nők és a Fenntartható Vadászat (WaSH) Nemzetközi Konferenciájának Tatán.

A 8 ország mintegy félszáz vadászhölgyét George Aman, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) elnöke köszöntötte 2021. szeptember 23-án a Hotel Gottwald**** éttermében.

Beszédében kiemelte a vadászhölgyeknek a fenntartható vadászat elfogadtatásában betöltött vitathatatlanul fontos szerepét, és tiszteletreméltónak nevezte a birtokukban lévő tudást, továbbá azt az erőfeszítést, amelyet a tapasztalataik, ismereteik megosztása érdekében tesznek.

Az előadások sorozatát a holland Tula Stapert, a Nemzetközi Solymász Szövetség képviselője kezdte, aki egy nemzetközi sólyommentő programot, a Lugger Projectet mutatott be. Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi területfelügyelője a vadgazdálkodás és a természetvédelem eredményes együttműködéséről, Csókás Adrienn, a MATE doktorandusza a városi vadgazdálkodás aktuális problémáiról tartott tartalmas és érdekes előadást. A délelőttöt dr. Sona Chovanova Supekova, a CIC Artemis Munkacsoportjának elnöke zárta, aki a vadhús értékeiről és a vadászat elfogadtatásában betöltött lehetséges szerepéről, jelentőségéről beszélt, és beszámolt a CIC gondozásában hamarosan megjelenő, általa szerkesztett csodálatos vadász szakácskönyvről.

Az ebédet követően Juhász Lenke, a Vérteserdő Zrt. közjóléti és vadgazdálkodási osztályvezetője tartott előadást az ASP és a COVID vadgazdálkodásra gyakorolt hatásáról, majd holland, szerb, szlovák, cseh, lengyel és magyar részvétellel egy panelbeszélgetés zárta a tanácskozást. A konferenciát követően Prihoda Judit festőművész kápráztatta el a résztvevőket, aki mindössze negyed óra alatt, magával ragadó zenei aláfestéssel egy elefántot alkotott a lenyűgözött nézők szeme láttára.

A tartalmas napot gálavacsora zárta, amelyet Bernard Lozé, a CIC tiszteletbeli elnöke is megtisztelt jelenlétével. A nemzetközi közönséget Johann János és zenekara szórakoztatta, az est fénypontja pedig Hrivnák Tünde Pro Urbe díjas divattervező Wondeer kollekciójának bemutatója volt, amelyben a VKE Diana Vadászhölgy Klub tagjai is közreműködtek, osztatlan sikert aratva.

Pénteken Pannonhalmára utazott a népes vendégsereg, ahol megtekintettük az Apátság Bazilikáját, Altemplomát és Könyvtárát, majd a Viator Étteremben elfogyasztott ebédet követően egy Gyógynövénykerti látogatást tettünk.

Szombaton a vendégek jelentős része részt vett az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás 2021 megnyitó ünnepségén. A visszajelzések alapján kivétel nélkül lenyűgözőnek, nagyszabásúnak, és kiemelt jelentőségűnek ítélve az esemény megrendezését és annak színvonalát.

Fárasztó, de csodálatos és tartalmas napokon vagyunk túl, ugyanakkor büszkén állíthatjuk, hogy Magyarországot, hazánk természeti és vadászati értékeit méltón képviselve láttuk vendégül a népes nemzetközi vadászhölgy társaságot.

Bán Beatrix

Őz Egon Vadásztábor

Őz Egon Vadásztábor

A tábor célja az ifjúságnevelés, iránymutatás a következő nemzedéknek azon belül a
vadászati kultúra ápolása, vadászetika és természetvédelem volt. A szakirányú megközelítés
mellett nagy hangsúlyt fektettünk a nevelési, erkölcsi, oldalra is, ebben segített a nagyfokú
pedagógiai, módszertani gyakorlat. A tábor megvalósításához szükséges anyagi erőforrások
megléte után az engedélyeztetések, tábori terv és plakát elkészítése, zárt csoport alkotása,
levelezések, a külső szakemberekkel való egyeztetés, és a szülői részletes tájékoztatás,
nyilatkozatok bekérése megtörtént.

Őz Egon Vadásztábor (szaktábor) 2021 Létavértes

Az Országos Magyar Vadászkamara Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezete és a Vadászati Kulturális Egyesület Hajdú-Bihar Megyei Diana Vadászhölgyklub által idén első alkalommal megrendezett Fekete István ( az „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője) tematikára épülő „Őz Egon és barátai Vadásztábor” nagy sikerrel végett ért. Az indíttatás – az „Egy a természettel” gondolatmenet alapján, miszerint „a vadászat ma kultúra, tudomány, társadalom” és komplex iránymutatás szükséges a természetben zajló folyamatokra, – a vadászat, vadgazdálkodás mellett a természetvédelem és a fenntartható vadászat volt.

A tábor célja az ifjúságnevelés, iránymutatás a következő nemzedéknek azon belül a vadászati kultúra ápolása, vadászetika és természetvédelem volt. A szakirányú megközelítés mellett nagy hangsúlyt fektettünk a nevelési, erkölcsi, oldalra is, ebben segített a nagyfokú pedagógiai, módszertani gyakorlat. A tábor megvalósításához szükséges anyagi erőforrások megléte után az engedélyeztetések, tábori terv és plakát elkészítése, zárt csoport alkotása, levelezések, a külső szakemberekkel való egyeztetés, és a szülői részletes tájékoztatás, nyilatkozatok bekérése megtörtént.

A közel 1 hét leforgása alatt a gyerekek terepi viszonyok között ismerhették meg, élhették át a vadászat, vadgazdálkodás, és legfőképpen az őz vadászatának részleteit. A vadászat és a természet szeretete a természetben szerzett élményre épül. A természetben töltött idő nagy érték és mindig változatos, kiszámíthatatlan, izgalmakat tartogató, nagy élmény. Minden létező, élettelen és élőlény önnön valójában vett természeti érték. E rendszer szem előtt tartása az alapja a természet iránti alázatos tiszteletünknek, csak ilyen gyermekből lehet igaz vadász! A vadászat közben a természetben töltött idő felhívja figyelmünket az érzelmeinkre, a felelősségre, mutatja a szépséget és harmóniát, érzékenységet és nyitottságot sugall. A vadászat közbeni érzelmi telítettség, művészi átélés, nevelő szándék, természeti erkölcs, a mértékletesség, a szelídség, a türelem, a jóság, a meghagyás, a megőrzés, a lehető legkisebb beavatkozás, és köszönet mind ott van velünk. A tábor során alkalmazott természeti nevelés célja, hogy erősítse a gyermekekben a veleszületett spontán érdeklődést és kíváncsiságot, melyet a világ jelenségei iránt és legfőképp a vadászat iránt tanúsítanak.

A tábor 2021. július 27-30. került megrendezésre Létavértesen a Farkas lovastanyán. A helyszín kiválasztásánál fontos szerepet játszott a helyismeret, a népes őzállomány és az
Érmelléki Vadásztársaság segítő szándéka. A lelkes húsz ifjonc a környék vadásztársaságaiból érkezett vadásznagyszülők, vadászszülők, vadászbarátok ajánlására.

A tábor nyitónapján a 8-14 éves gyerekek, alkalomhoz illő viseletben, és akinek adatott vadászkalapban málhazsákjaikkal lovaskocsira pakoltak, majd a Nyírségi homokpuckák pusztagyepein keresztül énekszóval közelítette meg a Kleberlsberg Kunó által építettet népiskola épületét, jelenleg szálláshelyként működő táborhelyét. A vadászkastélynak is beillő, hangulatos belsővel kialakított kétszintes téglaépület, nagy közösségi helyekkel remekül illik a tájba, és jó alapot biztosított a vadászélményre váró fiatalok elképzeléseinek. Preparátumok, emléktárgyak díszítik a falakat, vitrineket, a legfőképpen használt anyag a fa. Külső színtérként a tágas filagóriát használtuk, ahol zajlottak az interaktív előadások, foglalkozások.

Az első napot a természetvédelemnek és a vadgazdálkodás alapjainak szenteltük. Ennek kapcsán ellátogattunk a közeli Daru-láphoz, ahol a Hortobágyi Nemzeti Park képviseletében Szél László a természetvédelmi őrszolgálat munkatársa tartott számunkra szakvezetett túrát, a nádassal-rekettyefüzekkel körülvett lápon kialakított hosszú fapallón. Útunk során a néhol kibukkanó vízfelületet követtük és közben védett növényekben gyönyörködhettünk. Séta közben tőzegpáfrányokkal, békaliliommal, bugás sással, lápi csalánnal, villás sással ismerkedtünk meg. Meghallgattuk, hogyan énekel a nádirigó, miért fontos a skarlátbogár lapos testfelépítése, és hogy az elevenszülő gyík, mint fokozottan védett gyík miért kedveli ezt az élőhelyet. Miközben szemünkkel nyusztra vadásztunk, és kerestük a ritka vörös rókalepke röptét, az is kiderült, hogy a lápibagoly nem éjszakai madár, hanem lepke. Az izgalmas és információgazdag sétát a környék vadfajainak természetvédelmi megközelítéséből is megismerhettük, különösen az őz, vaddisznó és dúvadak közül a róka és aranysakál szemszögéből. A programot Gulyás András és kutyái zárták, ahol a vízivad vadászat fontos segítőivel ismerkedtünk meg. Bandi és kísérői lőtt vízivad utánkeresést imitáltak, és vadászkutyákkal tartottak előadást a gyerekek bevonásával. Láthattuk a vadászkutyák kiképzési eszközeit, apportírozást és lőtt vad visszahozását. A különös területen tartott programot egy rögtönzött vízivad terítékkel zártuk, és kürtszóval adtunk tiszteletünket a vadnak, majd a gyerekek kérésére több szignál is elhangzott. Közös kalandjaink egy igazi „vadászplatós” utazással zárult, ahol a szúnyogokat pusztító apró denevéreket figyeltük meg a pusztai homokbuckák tetejéről, miközben a nap nyugovóra tért. Visszatértünkre, bográcsban már elkészült a vadpörkölt, melyet „kenyértörlésig” jó étvággyal elfogyasztottunk. A napot a vadásznaplók kiosztásával, és az élménybeszámolók vázolásával zártuk.

Korán keltünk másnap, hogy az ablakból is jól látható hajnalban útra kelő középkorú lecsorgó rózsájú őzbakot, és az eperfa alatt kóborló „kissé szőrmentes, tábori nyelveb rühes” rókát közösen meglessük. A szerdai napot a madaraknak szenteltük. A délelőtt folyamán a ragadozó madarak képviseletében vándorsólyom, törpekuvik; az egzotikus madarak közül pedig egy ara- és egy Jákó- papagáj érkezett látogatóba hozzánk. Imre István jóvoltából testközelben ismerhettük meg a madarakat, akikről számtalan érdekességet tanulhattunk. A programot egy közös reptetéssel zártuk. A közös ebéd sem maradhatott el, miután vendégeinket megetettük sáskákkal, jóízűen elfogyasztottuk „a világ legfinomabb milánói spagettiját”, mert bizony volt olyan táborlakónk, aki indulásképpen úgy gondolta, a „gyermekszájhoz igazított” étlap miatt vesz részt a táborban. A délutánt a madarak másik oldalának megismerésével folytattuk, Péter Sándor madárpreparátor jelenléte és előadása mutatta meg az élményteli vadászatok maradandó trófeáit. Megtudhattuk milyen nehéz is „tollastól” kifordítani egy díszes ruhában elejtett „vadásszá avatást jelképező” fácánkakast, vagy éppen hogyan marad az agancs a koponyán, miközben a preparátor az őzbak fején dolgozik. Ízes „gondolatokkal” megismerhettük a régi mesterség újszerű anyagait, és egy díjnyertes szarka is a tábori naplók ékes említése lett. A grillen sütött friss ebédet egy „pisztolyhasználati” útmutató és egy közös vízipisztoly csata követett, melyet nagy fölénnyel a táborlakók nyertek a táborszervezőkkel szemben. A napot az Érmelléki Vadásztársaság jóvoltából fácántelep látogatással és őzhívással folytattuk. Megismerhettük a vadgazdálkodás, fácánnevelés alapszabályait, eszközeit és rendszerét. Naplemente előtt a nesz nélküli cserkelés, lesvadászat, távcsövezés, őzhívás gyakorlati oldalát ismerhettük meg, és a sikeres vadászat eredményeként egy gombnyársas bak került terítékre. A napraforgóval díszített terítéket a hagyományoknak megfelelően körül álltuk, majd óvatosan közösen helyeztük el a vadat, tisztelegtünk sebtörettel és utolsó falattal. A kalaplevétel és a kürtszó sem maradhatott el, és a gyerekek mély átéléssel búcsúztatták a nap élményeit. Közös „dézsázás” után biztosak lehettünk benne, hogy aznap mindenki megfelelően lemosta az út porát. Álomba szendergés előtt még vadásznaplóink lapjait az öröm írásos emlékei a hullajtott őzagancsok eredményes keresésének rajza töltötte ki.

Utolsó előtti napunk a vadászat fegyvereit tárta a kíváncsi tekintetek elé. A délelőttöt olimpiai zártirányzékú légpuska, nyílt irányzékú légpuska, és egy különleges infra puska társaságában töltöttük Pető László jóvoltából. A fegyverekkel, a biztonságos fegyverhasználattal és a gyakorlati lövészet mellett „az ember legyél, majd lehetsz bármi” gondolatmenettel is megismerkedtek a gyerekek. Az interaktív és élménydús délelőtt, terepi célba lövéssel, mozgásos feladatokkal, erősítő gyakorlatokkal és a pontszerzések után járó értékes ajándékokkal lett teljes. A frissensültek után a környék gyalogos felderítése következett, ahol a kaszálóréteken, homokpusztán számos ehető- és gyógynövényeivel ismerkedtünk meg. A mezei kakukkfű, lándzsás útifű, mezei sóska, apróbojtorján gyógyhatásait és ízleléssel ízét kóstolgatva fedeztük fel a különös homokhátas, „rókakotorékos” vidéket. Az Alföldi Kéktúra Kék-Kálló völgy útvonalat követve egy „harcias tehéncsorda” állta útunkat, de gyorsaságunkat és figyelmességünket felismerve inkább megtorpantak és kalandos túránk tovább folytatódott a közeli fenyvesbe. Itt megpihentünk és állati lábnyomokat követve szomjasan, de élményekkel gazdagon érkeztünk vissza a táborhelyünkre. A bejáratnál az idei év rovara, egy szintén szomjas kacsafarkú szender fogadott minket. A csütörtök délutánt Vágvölgyi Bence íjász társaságában töltöttük, aki az íjászat történetéről, az íjtípusokról, a nyílvesszőkről tartott magas fokú előadást, és közben kipróbálhattuk a vadászati eszköz eme igen értékes, és izgalmas eszközét. Terepi íjászkodásra is alkalma nyílt a kis vadászoknak, állati célpontokra lehetett célba és távolról lőni.
Az információban és gyakorlatban tartalmas napot, a nagy melegre való tekintettel egy közös, hűsítő dézsázással folytattuk. Nem maradhatott el a kreatív foglalkozás sem. Természetes, főleg együtt gyűjtögetett növényi részek és fa dekor anyagok felhasználásával egy „Egy a természettel” asztaldíszt alkottunk, melyet a tábor emléktárgyaként a táborozók otthonát dísziti.

Az utolsó éjszakát a dúvadaknak, vörös rókának, aranysakálnak és a napnyugta utáni vadászati lehetőségeknek szántuk. Előkészületben rókahívó sípok kerültek kiosztásra, majd esti vadászöltözékbe bújva elindultunk az ismeretlenbe. A tágas pusztán az éj leple alatt kísérő autóinkból kiszállva vártuk az aranysakálok üvöltését. Nem kis izgalommal telt meg a levegő, amikor meg is hallottuk. A hivatásos vadászok aranysakál hívóhangot játszottak le, és szinte körben hallottuk a toportyánok visító, üvöltő hangját. A gyerekek a sötét éjszakában felhangzó üvöltésektől és a vicces kedvünkben eljátszott vadásztréfától, miszerint „nem indul az autó”, igazán érezhető volt a vadászat izgalommal és remegéssel teli hangulata is. Nagy élményekkel és rókahívó sípok hangjával tértünk vissza a táborba, ahol vadásznaplóinkban újabb fejezet íródott. A jól megérdemelt vacsora után, rókahívással és lámpázással a legelőn folytattuk az éjszakai vadászatot. A bátor kisvadászok zseblámpával deríthették fel a legelőn lévő „előre kihelyezett” plüssállatok rejtekhelyét. Minden gyermek vadászais viselkedést tanúsított, hiszen egy „elejtett-megtalált” állatka után, a terítékre helyezett plüssöknek adtuk meg a tiszteletet, és
közösen mondtunk köszönetet a közös és eredményes vadászatnak.

Pénteki, utolsó napunk korai közös reggelivel és a héten tanúsított kimagasló teljesítmények jutalmazásával kezdődött. Minden kisvadász „Őz Egon” vadászpólót kapott
ajándékba, a tábor során tanúsított egy-egy jellemvonásáért. Így az egységet, és közös hivatástudatot sugalló „egyenruhában” kezdődhetett a várva-várt dúvadazási és csapdabemutatási program. Bajnok Zsolt Debrecenben élő vadászapuka segítségével gyermekbarát szemlélettel, élménypedagógiai elemekkel mutatta be a szakszerű csapdázási
lehetőségeket, eszközöket és közben kipróbálási lehetőséget is adott. E mellett a vadászat egyéb eszközeivel és a vadászkalap kifejező értékével is megismerkedhettünk. Profi fotósaink Bajnok Dorka „az illanó pillanatok őrzője” kattintásaival, és Szűcs-Papp Dóra közeli-érzelemgazdag fotóikkal tették emlékezetesebbé a tábort. A délelőttöt a közös élmények feldogozásával, a szülőkkel való finom ebéd elfogyasztásával és a tábori ajándékok kiosztásával zártuk. Minden ifjonc vadász egy „kis gurulós bőrönddel” távozott, tele emlékekkel, tábori vadásznaplóval, hullajtott őzaganccsal, hívósípokkal, VKE ajándékcsomaggal, és Juhász János jóvoltából, – aki a tábori újrahasznosított és környezetbarát papírfelhasználást támogatta – LUCART ajándékcsomaggal távozott.

Hálás szívvel köszönjük a lehetőséget, a támogatást, a közreműködést, a sok pozitív visszajelzést, gyermeki –szülői- és szakmai elismerést! Az Őz Egon és barátai magas
színvonalú szaktábor, bízunk a jövőbeni folytatásban és a vadász ifjúságnevelés ezen irányú fejlődésében. Gondolatban tervezzük a „Szarvas Menyhért” hegyen-völgyön őszi vadásztábort, a szarvasbőgés lélekrengető erdeibe.

Vadászbaráti üdvözlettel és tisztelettel a Hajdú-Bihar Megyei Diana Vadászhölgy Klub
képviseletében a táborszervezők és megvalósítók:

Farkas Andrea – szállásadó
Juhászné Évi – szervező
Pataki Angéla – pedagógus
Varga Edit – okleveles természetpedagógus