Két éve ősszel kezdtem fotózgatni egy régi Nikon D60-al. Nagyon szerettem és élveztem vele a fotózást . Eleinte csak madarakat fotóztam, aztán jöttek az apróvadak.
Az első találkozásom egy kis őzgidával erdei cserkelésem közben megváltoztatta a fontossági sorrendet. Megtanultam egyre jobban tisztelni a természetet és egyre halkabban, óvatosabban cserkelni és így már őzre, szarvasra szeretek „vadászni”.
Sajnos nagyon kevés a szabadidőm, így ritkán jutok ki a természetbe. Ha tehetem, beöltözök terepszínűbe és elindulok, ha olyan helyre megyek, ahol vadászat is lehet, mindig egyeztetek a helyi vadásztársasággal. Többnyire cserkelve fényképezek kézből vagy monopoddal, ha kell, csúszva-mászva a földön vagy a bozótban.
Már gyerekként is megszállott
természetbúvár voltam, akinek hátizsákjában mindig ott lapult Gerald Durrell
Amatőr természetbúvár című könyve. Szobámban együtt éltem gyíkjaimmal,
bogaraimmal, pókjaimmal, halaimmal, koponyagyűjteményemmel és még sok-sok számomra
csodálatos dologgal a természetből.
Tízévesen kezdtem el a
fotózás iránt érdeklődni, majd egyetemista koromban a Szent István Egyetem,
Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének hallgatójaként, Kresz Albert
fotóművész előadásainak hatására kezdtem el komolyabban fotózni az első
tükörreflexes fényképezőgépemmel.
A Gödöllő közeli Babatpuszta muflonállománya volt az első inspirációm, első találkozásra beleszerettem e vadfaj kínálta fotótémába. Éveken át, hajnaltól napnyugtáig képes voltam a nyomukban járni és fotózni őket. Közben egyre inkább foglalkoztatott, hogy miként lehet egy természetfotóval az érzelmeket, érzéseket is láttatni.
Idővel a hazai vadon élő állatok, főleg nagyvadak fotózásának megszállottja lettem. Fotóimat kizárólag vadon élő állatokról készítem. A vadon élő állatokat természetes élőhelyükön, cserkelve fotózom, azaz igyekszem minél közelebb kerülni hozzájuk, legtöbbször hason kúszva-mászva, a zavarásuk nélkül.
Fotóimmal olyan
pillanatokat örökítek meg, melyek egyszeri mozzanatok, történések, csendéletek
s melyeket, ha festőművész lennék magam is megfestenék. Fotóimmal kiragadok
egy-egy ezred másodpercet a vadállatok rejtett mindennapjaiból és a látvánnyal
törekszem legalább egy szeletét átadni annak az élménynek, melyet a fénykép
készítése közben magam átéltem.
Első fotókiállításom
2002-ben volt Budapesten.
Fotóimmal illusztrált novelláskötetem, Sugallatok címmel 2006-ban jelent meg.
A Nimród vadászújság hivatalos vadfotósa is voltam, az újságban rendszeresen jelentek meg fényképeim és a fotózáshoz köthető cikkeim.
Számos fényképem a Vadászati Kulturális Egyesület művészeti zsűrije által vadászati kulturális értékké lett nyilvánítva.
Évekig a TransNatura
Nemzetközi Természetfotó Pályázat Zsűrijének tagja voltam.
2019-ben önálló vadfotó
kiállításommal mutatkoztam be a Magyar Természettudományi Múzeum
kupolatermében, ahol 5 hétig 50 db nagyméretű fényképem díszítette a falakat.
Fényképeimet könyvekben,
kiadványokon, naptárakon, posztereken, erdei iskolák tablóin, tanösvény
táblákon, weblapok illusztrációiként lehet viszontlátni. Tartok előadásokat,
vetítéseket, de legjobban az erdő-mező csendjét és az izgalmas cserkeléseket élvezem.
Reméljük, hogy az új felület elnyeri tetszését. Tájékozódjon tevékenységünkről, ismerje meg tagszervezeteinket!
Ha Ön s úgy véli, érdemes a vadászati hagyományok ápolását, a vadászati kultúra színesítését szorgalmazni, kérjük, csatlakozzon egyesületünkhöz!
Ha anyagi támogatást szeretne nyújtani, azt megteheti adója 1%-ának felajánlásával, vagy közvetlenül az egyesület bankszámlájára is utalhatja támogatását!
Vegyen részt rendezvényeinken! Várjuk szeretettel!