2019. november 05. | Természetfotó kör tagjai
Gyermekkorom óta
foglalkoztat a természet és annak működése. Szépségeinek, folyamatainak
megörökítésének a vágya automatikusan jött. Pici gyerek voltam, mikor a
digitális fotógráfia utat kezdett törni. Édesanyám, Polster Gabriella vásárolt
is egy kis bridge gépet, amellyel elkezdtem mindenfélét fotózni. Mikor nagyobb
lettem megkaptam az Ő tükörreflexes gépét és onnantól nem volt visszaút,
eldöntöttem a fotózás egy életre szóló tevékenység lesz a számomra.
Tanulmányaimat is a természet irányába tereltem, már korán eldöntöttem, hogy ez
lesz az én utam. Az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyt megnyerve erdész-vadgazdálkodási
technikus bizonyítványt szereztem a soproni Roth Gyula Szakközépiskolában
2017-ben. Jelenleg a Pannon Egyetem Georgikon Kar Természetvédelmi mérnök
szakán folytatom tanulmányaimat, ami mellett aktívan készítek analóg és
digitális fotókat. Anyukámnak köszönhetően megtanultam a fekete-fehér
laborálást és így a filmeket magam hívom le, majd nagyítom le a képeket.
2019. november 05. | Természetfotó kör tagjai
Polster Gabriella fotóriporter-újságíró
Nekem a természetfotózás vadászat, ami számomra eggyé válni a Természettel, magamba szívni minden rezdülését, szívembe zárni fény és színjátékát, hangját, illatát, az apró csodák villanását. Semmihez sem hasonlítható, különleges érzés egy rókakölyök szemébe vagy egy harmatcsepp tükrébe nézni, felfedezni és megörökíteni a Természetben rejlő milliónyi pillanat egyikét.
Fényképész szakvizsgám után a Pallas Lapkiadó
Vállalatnál kezdtem dolgozni fotóriporter gyakornokként 1984-ben. Számos
újságnak különböző témákról készítettem képeket, a fotózás valamennyi területén
kipróbálhattam tudásomat. Három hónapra, 1987. február elején helyettesíteni
küldtek a Nimród szerkesztőségébe, ami a jövőmet örökre meghatározta. Magával
ragadott a Természet, a vadászat adta fotózási lehetőség, és örökre
elköteleztem magam a Természet és a Vadászat mellett.
Fotóriporter-újságíró diplomámat 1989-ben vettem át, vadászvizsgát 1990-ben tettem, a Nimródnál ez év végéig dolgoztam, majd alapítóként részt vettem a Vadászati Kulturális Egyesület és a Magyar Vadászlap létrehozásában 1991-ben. Erdész-vadász férjemmel 1996-ban kezdtük közös életünket Zalaszentbalázson, gyermekünk Vida Dániel 1997-ben született, aki erdész és vadgazdálkodási technikus szakvizsgáját követően természetvédő mérnöknek tanul Keszthelyen.
Jelenleg a VKE Dunántúli Régiójának
alelnökeként segítem munkámmal az egyesületet.
Mivel Zala megyében több, különböző
technikával alkotó képzőművész választja témájának a természetet és a vadászatot,
ezért összefogtunk és megalakítottuk a Zalai Vadász-Alkotók Egyesületét
2001-ben. Számos közös kiállításon szerepeltek a fotóim, önálló kiállításom
kettő volt 2012-ben és 2013-ban.
A vadászatért, a vadászati kultúráért
végzett munkám elismeréseként Millenniumi Nimród Vadászérem, VKE Hubertusz
Kereszt Arany és Gyémánt fokozatú kitüntetéseket kaptam. Természetfotóim és
fotóriporteri tevékenységemért a Vadászati Kulturális Egyesület Arany
Ecset-Toll Művészeti Nagydíját vehettem át 2012-ben.
Bízom benne, hogy a fotóimmal közelebb hozom az embereket a Természethez, a vadászathoz és annak helyes megítéléséhez, és ezáltal remélem, jobbak és többek lesznek.
2019. október 22. | Természetfotó kör tagjai
Akivel itt megismerhetsz:
A természet iránti rajongásom már gyermekkoromban megmutatkozott, kedvenc időtöltésem – a lovaglás mellett – az erdők, mezők élővilágának megfigyelése volt. A fotózást egy kis kompakt géppel kezdtem 18 éves koromban. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanultam, agrármérnök vagyok. Két gyermekem van: Izabella 4 éves, kisfiam, Roland 3 éves.
Kedvenc fotótémáim a madarak és a nagyvadak. A nagy hagyományokkal rendelkező, rangos Nimród Vadászújság munkatársa, természetfotósa vagyok, a lapban rendszeresen jelennek meg írásaim többek között a természetvédelem és a vadászat témakörében.
Kiállítások:
Az elmúlt
évek során több önálló kiállításom volt és szerepeltem társas kiállításokon is
(Budapest, Keszthely, Lenti, Nagykanizsa, Sohollár, Székelyudvarhely,
Balatonszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Lendva, Pázmánd). 2018-ban Brüsszelben az
én fotóimon keresztül ismerkedhettek az érdeklődők a magyar
vadászkutya-fajtákkal, a zalai gímmel és a solymászattal, mint hungarikumokkal.
Fotóim a Nimród Vadászújságon kívül egyéb vadászati és természetvédelmi témájú
kiadványokban is szerepelnek (pl. solymász tankönyv, naptárak, képeslapok, Vadászévkönyv,
A Kutya, Bürü, interaktív gyermekjátékok, stb.).
Szerepem a vadászati kultúrában
A Vadászati Kulturális Egyesület Természetfotó Körének elnökeként igyekszem képeimet a szemléletformálás eszközévé is tenni, legyen szó akár – a vadászati kultúra bemutatása révén – a vadászat társadalmi elfogadottságának növeléséről, akár az aktuális természetvédelmi problémákról. 2018 novemberében az Országos Magyar Vadászkamara Kamarai Érdeméremmel ismerte el munkámat.
2019. október 22. | Természetfotó kör tagjai
Két éve ősszel kezdtem fotózgatni egy régi Nikon D60-al. Nagyon szerettem és élveztem vele a fotózást . Eleinte csak madarakat fotóztam, aztán jöttek az apróvadak.
Az első találkozásom egy kis őzgidával erdei cserkelésem közben megváltoztatta a fontossági sorrendet. Megtanultam egyre jobban tisztelni a természetet és egyre halkabban, óvatosabban cserkelni és így már őzre, szarvasra szeretek „vadászni”.
Sajnos nagyon kevés a szabadidőm, így ritkán jutok ki a természetbe. Ha tehetem, beöltözök terepszínűbe és elindulok, ha olyan helyre megyek, ahol vadászat is lehet, mindig egyeztetek a helyi vadásztársasággal. Többnyire cserkelve fényképezek kézből vagy monopoddal, ha kell, csúszva-mászva a földön vagy a bozótban.
2019. október 22. | Természetfotó kör tagjai
Már gyerekként is megszállott
természetbúvár voltam, akinek hátizsákjában mindig ott lapult Gerald Durrell
Amatőr természetbúvár című könyve. Szobámban együtt éltem gyíkjaimmal,
bogaraimmal, pókjaimmal, halaimmal, koponyagyűjteményemmel és még sok-sok számomra
csodálatos dologgal a természetből.
Tízévesen kezdtem el a
fotózás iránt érdeklődni, majd egyetemista koromban a Szent István Egyetem,
Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének hallgatójaként, Kresz Albert
fotóművész előadásainak hatására kezdtem el komolyabban fotózni az első
tükörreflexes fényképezőgépemmel.
A Gödöllő közeli Babatpuszta muflonállománya volt az első inspirációm, első találkozásra beleszerettem e vadfaj kínálta fotótémába. Éveken át, hajnaltól napnyugtáig képes voltam a nyomukban járni és fotózni őket. Közben egyre inkább foglalkoztatott, hogy miként lehet egy természetfotóval az érzelmeket, érzéseket is láttatni.
Idővel a hazai vadon élő állatok, főleg nagyvadak fotózásának megszállottja lettem. Fotóimat kizárólag vadon élő állatokról készítem. A vadon élő állatokat természetes élőhelyükön, cserkelve fotózom, azaz igyekszem minél közelebb kerülni hozzájuk, legtöbbször hason kúszva-mászva, a zavarásuk nélkül.
Fotóimmal olyan
pillanatokat örökítek meg, melyek egyszeri mozzanatok, történések, csendéletek
s melyeket, ha festőművész lennék magam is megfestenék. Fotóimmal kiragadok
egy-egy ezred másodpercet a vadállatok rejtett mindennapjaiból és a látvánnyal
törekszem legalább egy szeletét átadni annak az élménynek, melyet a fénykép
készítése közben magam átéltem.
Első fotókiállításom
2002-ben volt Budapesten.
Fotóimmal illusztrált novelláskötetem, Sugallatok címmel 2006-ban jelent meg.
A Nimród vadászújság hivatalos vadfotósa is voltam, az újságban rendszeresen jelentek meg fényképeim és a fotózáshoz köthető cikkeim.
Számos fényképem a Vadászati Kulturális Egyesület művészeti zsűrije által vadászati kulturális értékké lett nyilvánítva.
Évekig a TransNatura
Nemzetközi Természetfotó Pályázat Zsűrijének tagja voltam.
2019-ben önálló vadfotó
kiállításommal mutatkoztam be a Magyar Természettudományi Múzeum
kupolatermében, ahol 5 hétig 50 db nagyméretű fényképem díszítette a falakat.
Fényképeimet könyvekben,
kiadványokon, naptárakon, posztereken, erdei iskolák tablóin, tanösvény
táblákon, weblapok illusztrációiként lehet viszontlátni. Tartok előadásokat,
vetítéseket, de legjobban az erdő-mező csendjét és az izgalmas cserkeléseket élvezem.
Orosz
György vadfotós
www.oroszgyorgy.hu