In memoriam Keszthelyi Jenő (1944-2022)
In memoriam
Keszthelyi Jenő (1944-2022)
Ugyanolyan csendesen és méltósággal távozott közülünk, mint ahogyan élt. Egyelőre felfoghatatlan, hogy nincs többé. Sosem hallhatjuk többé halk szavát, bölcs gondolatait, és nem láthatjuk kedves arcát. Művei, alkotásai azonban velünk lesznek az idők végezetéig…
Keszthelyi Jenő intarziaművész, faipari mérnök 1944-ben született Lentiben, s egészen haláláig ott élt a családjával. Harmincöt évig volt oszlopos tagja a lenti Vadásztársaságnak. Egyszer úgy nyilatkozott, hogy „szinte összenőtt a fával”.
Szakmája szeretetéből fakadóan mindenféle képző- és iparművészeti tanulmányok nélkül kezdett alkotni ezzel a kiszámíthatatlan szerkezetű, szívós, szeszélyes anyaggal, és kezei között a fa újfent élővé vált, képekké állt össze. Hol bőgő szarvasbikaként, hol pedig képmásokban öltött testet. Három évtizeden keresztül készített intarziaportrékat, montázsokat, s a természet apró rezdüléseit tükröző jeleneteket funérból. A Millenniumra készült el legjelentősebb munkájával, az életművének is tekinthető arckép-sorozatával, mely száz jelentős hazai vadászírót és szakembert ábrázolt. Ezzel kívánt tisztelegni a jeles elődök emléke előtt, akiknek köszönhetően a vadászati kultúránk és a magyar vadgazdálkodás egyaránt világszínvonalúvá válhatott. Ez a panteon a világon egyedülálló ritkaság, mely különleges értéket képvisel. A Millenniumi Vadászati Bizottság jóvoltából összegyűjtötték egy albumba az alkotásokat, s 2001-ben kiadták, rövid életrajzokkal kiegészítve. A kötet a „Száz év, száz vadász” címmel került az olvasók kezébe. Magyarországon tizenhat önálló tárlatot rendezett, és rengeteg alkalommal vett részt társkiállítóként különböző eseményeken, például a FeHoVa-n. Összesen közel háromszáz intarzia-életkép és még ennél is több -portré hagyta el a műhelyét. Keszthelyi Jenő tagja volt a Zalai Vadász-Alkotók Egyesületének, és számos díjban, kitüntetésben részesült. 2006-ban átvehette a vadászati Kulturális Egyesület Arany Fácán Toll irodalmi nagydíját, egyéni hangvételű novelláinak és esszéinek elismeréseként. Merthogy a tollforgatást szintén mesterfokon űzte. Erről tanúskodik „Csontszilnkok” című könyve, melyben harmincegy keserédes vadásztörténet elevenedik meg. 2008-ban az „Arany Ecset Toll” művészeti nagydíját is neki ítélte a Vadászati Kulturális Egyesület a „vadászati-természeti témák művészi feldolgozásáért, és a vadászati kulturális rendezvényeken való kiállítások színvonalas megrendezéséért, valamint a hazai vadászat-vadgazdálkodás kiemelkedő egyéniségeiről készített művészi intarziaportréiért”. Sőt, az „Arany Túzok-Toll” életmű-díjat szintén kiérdemelte, ezzel ő volt az egyetlen olyan nagyformátumú személyisége vadászközösségünknek, aki a VKE valamennyi díját magáénak mondhatta.
