Barátság és puskaszó

Barátság és puskaszó

 

A vadászat – mint tudjuk – nem a lövésről szól, sokkal inkább a tapasztalatszerzésről, az élménygyűjtésről, a természet megismerésének vágyáról, na és a barátságról. Ez utóbbi ugyanolyan fontos, ha nem lényegesebb, mint az összes többi.

Persze, a puska dörrenése sem mellékes, de az csak egy szelet a vadászat tortájából, vagy ha úgy tetszik: a hab a tortán. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy amennyiben valakit egyszer varázshatalmába kerített a lőporfüst bódító illata, egy életre rabja és szerelmese lett a puskáknak. A vadászok egy része a saját lőszerszámát már-már családtagként tiszteli, de valószínűleg a nagy átlag is elragadtatással viseltet a golyósa vagy sörétese iránt.

A fegyvert azonban nem elég szeretni, használni is tudni kell! Márpedig a biztonságos és etikus fegyverhasználat csínját-bínját nem lehet – és nem is szabad – élő vadon, kint a vadászterületen elsajátítani, mint ahogyan a lőkészség pallérozására sem egy vaddisznó- vagy éppenséggel fácánhajtás a legmegfelelőbb alkalom. Mese nincs: valahol gyakorolni kell! Vagy lőtéren, vagy az olyan – egyelőre sajnos fehér holló ritkaságú – rendezvényeken, mint amilyen az idén második alkalommal megvalósuló Zempléni Családi Lövészfesztivál.

Az üdvözítő kezdeményezést elsőként tavaly követték tettek, s bár a meghirdetett program az árvíz miatt az eredeti időpontban meghiúsult, a hagyományteremtő szándékú eseményt később megtartották. Az előző esztendő sikerein és a kedvező fogadtatáson felbuzdulva idén is puskaszó töltötte be a Telkibányától néhány kilométerre található – csodás környezetben lévő, ám régen szebb napokat látott – koplalói erdészház melletti rétet.

Augusztus 13-án reggel szikrázó napsütés és frissen sült kenyérlángos várta a puskatokkal a kezükben érkező versenyzőket és azok családját… Úgy ám, hiszen ezúttal a vadászfeleségek, valamint a gyerekek számára is bőven nyújtott látni-, kóstolni meg tennivalót a programkínálat.

A vadászhimnusz közös eléneklését követően Szemán Jenő erdész, a Kéked és Környéke FTVT hivatásos vadásza köszöntötte a vendégeket, majd Bán Beatrix, a Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubjának elnöke nyitotta meg a rendezvényt, meleg szavakkal méltatva azt a kezdeményezést és azt az áldozatos munkát, amelynek eredményeképpen megvalósulhatott a program. Ezután Budai Péter, az Északerdő Zrt. hegyközi erdészetének vezetője ismertette a koronglövő bajnokság szabályait.

Innentől igazi fieszta vette kezdetét, a lőállásban állók szorgalmasan puskáztak, a többiek „szakmáztak”, a főzőcsapatok pedig vidám hangulatban már ekkor gondoskodtak arról, hogy egyetlen gyomor se maradjon üresen. A népes gyereksereg tagjai kézműves foglalkozással, légpuska lövészettel, virtuális vadászattal, íjászattal múlatták az időt, míg a legbátrabbak részt vehettek a kincskereső játékban is.

Ezen a napon még a vadászok számára sem az eredmény volt a legfontosabb, annak ellenére, hogy szinte mindenki presztízskérdést csinált abból, hány narancssárga korongot tud „lebillenteni”, ám ennél lényegesebb volt a jókedv, a tréfálkozás, a barátság. Ehhez minden „kellék” adott volt: kiváló ételek és italok, sok-sok program, valamint – ami ezen a nyáron bizony ritkaság számba megy – felhőtlen égbolt.

Az eredményhirdetés után felcsendült a citeraszó, és jócskán alkonyatba hajlott az idő, amikor még mindig égtek a keserédes magyar nóták a zöldruhás férfiemberek ajakán. Tán az éjfélt is elütötte az óra, ahogy az utolsó autó kigördült a letűnt korok boldog évtizedeinek hangulatát őrző erdészház udvaráról, s a jövő évi viszontlátásban bízva elvitte magával a II. Zempléni Családi Lövészfesztivál emlékét.

 

(Magasles 2011/október)


Vadászati Kulturális Egyesület - Minden jog fenntartva.