„Bikaviadal” Szlovéniában

„Bikaviadal” Szlovéniában

 

Szeptember 2-4. között a szlovéniai Kostanjevica na Krkiben, a fővárostól, Ljubljanától mintegy hatvan kilométernyire fekvő, ódon hangulatot sugalló egykori kolostor impozáns belső udvarában rendezték meg az idei, immár 13. Szarvasbőgő Európa-bajnokságot, melyen természetesen kontinensünk „szarvas-nagyhatalma”, Magyarország is részt vett.

A nemzetközi bőgőversenyek másfél évtizedre visszanyúló történelme során hazánkfiai igen sok dicsőséget szereztek, több egyéni és csapatbajnoki címmel tértek haza ezekről az viadalokról. S bár a kezdet kezdetén a színpadi bőgés csak a közép-európai nemzetek vadászainak az érdeklődésére tarthatott számot, délnyugati szomszédaink egy nagyot álmodva ebben az esztendőben már nem kevesebb mint 31 országba juttatták el a meghívót, szerették volna ugyanis Európa határain túlra kiterjeszteni a versengést, és világbajnoksággá nyilvánítani az eseményt. A regisztráció során kiderült, hogy a tengerentúli és az ázsiai delegációk nem érkeztek meg, ezért a világbajnokság kissé csonkára sikeredett…

A „bőgőhellyé” avanzsált, minden igényt kielégítő Otocec Hotelt végül kilenc „bikarudli” foglalta el, köztük a hazánk képviseletében érkező csapat, az Európa bajnok Homolya László, az idei pozsonyi nemzetközi versenyen győztes ifjabb Homolya Károly és a feltörekvő fiatal tehetség, Kasper Máté személyében. A zsűribe a bőgőválogatott menedzselését idei évben átvevő Vadászati Kulturális Egyesület Feiszt Ottót, az Országos Magyar Vadászkamara elnökét delegálta, a csapatvezetés feladatai pedig Wallendums Péterre hárultak.

A szervezők munkája minden dicséretet megérdemel, hiszen igen sokrétű és változatos programcsomagot állítottak össze a résztvevők számára. A két buszt megtöltő zöldruhások egy falumúzeum-látogatás során megismerkedhettek Szlovénia néprajzával, az első esti borkóstolóval kiegészített vacsora alkalmával az alpesi ország gasztronómiai jellegzetességeivel, majd a verseny napjának délelőttjén egy ljubljanai kiránduláson keresztül a történelmi nevezetességekkel.

Szlovénia az egyik legfiatalabb önálló európai állam, ennek ellenére az Alpok déli oldalán fekvő vidék népeinek jelentős történelmi hagyományai vannak. Az ország jelenlegi területére a feltételezések szerint a 6. században telepedtek be egyes szláv népcsoportok, az első írásos emlékek azonban csak később, 1000 körül keletkeztek, ezek az úgynevezett Freising-levelek. A szlovénok által lakott terület a 14. században a Habsburgok birtokába került, a Monarchia 1918-as összeomlása után csatlakozott a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, amely 1929-ben a Jugoszláv Királyság nevet vette fel, majd a II. világháború után Jugoszláv népköztársasággá alakult. Szlovénia 1991 június 25-én kiáltotta ki a Jugoszláviától való függetlenségét, amit a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) durva beavatkozása követett, ám július 7-re elhallgattak a fegyverek, és véget ért a tizenegy napos háború, létrejött az új, azóta irigylésre méltó gazdasági mutatókkal rendelkező ország. Szlovénia 2004. május 1-jén lépett be az Európai Unióba, 2007. január 1-jétől pedig csatlakozott az euro zónához is. A területe 20 273 km², s mivel az Alpok napos oldalán fekszik, kivételes földrajzi adottságokkal rendelkezik. Egészen elképesztő mutató például, hogy az erdősültsége jócskán meghaladja a hatvan százalékot…

A csodálatos természeti környezet – és a szívélyes vendéglátás – mellet a másik turisztikai vonzerő maga a vadászat, nem véletlen, hogy a síelőkön kívül a vadászok is szép számmal keresik fel Szlovéniát, ahol a kétmillió lakosból 22 ezren vadásznak, vagyis a vadászok aránya 1,1 százalék. (Csak összehasonlításul: ez Magyarországon 0,6 százalék.) A vadászható vadfajok köre a nálunk jellemzőkön kívül kiegészül a zergével, a mormotával, a farkassal és a medvével. A 19 regionális szervezetet a több mint százéves múltra visszatekintő Szlovén Vadászszövetség fogja össze.

Visszatérve a versenyre: a rendezők igencsak kitettek magukért, és a korábbi években tapasztalható gyanúsítgatások, rosszindulatú vádaskodások megelőzése érdekében változtattak a szabályokon. A versenyzők továbbra is sorszámot húztak az anonimitásuk megőrzése érdekében, a zsűri is a láthatóságot kizáró kabinokban foglalt helyet, viszont a kiírás szerint a hat bíráló által adott pontok (1-től 6-ig értékelhették a versenyzők teljesítményét) közül a legmagasabb és a legalacsonyabb kiesett, így az összegzésnél csak négyet vettek figyelembe.

A versenyszámok között hagyományos módon szerepelt a kereső és a terelő bika hangja, érdekes volt ugyanakkor, hogy a harmadik fordulóban két különböző harcra hívó agancsost kellett imitálni.

A minősítésnél a legfőbb szempont – elvileg – a technikai kivitelezés, a szakmailag és művészileg hiteles előadás lett volna. Sajnos, csak „volna”, hiszen – helyezéstől függetlenül – a színpadra lépők egybehangzóan azt állították, hogy az kapott magas pontokat, aki esetleg figyelmen kívül hagyva a szakmai hitelességet, hangosan, mélyen és hosszan bőgött. A magyar versenyzők „nem engedtek a negyvennyolcból” és azt a hangot varázsolták ki szaruból vagy triton csigából, ami megfelelt a kiírás szerinti feladatoknak. Ez összességében csapatban az ötödik helyhez volt elég, és ezúttal alig néhány ponttal egyéniben is lemaradtak a dobogóról, mégis emelt fővel távozhattak, hiszen olyan tradicionális bőgőnemzeteket utasítottak maguk mögé, mint a németek vagy az osztrákok.

Fontos megjegyezni, hogy a fülkékben ezúttal nem ült magyar zsűritag, egy szerencsétlen sorsolás folytán tudniillik Feiszt Ottó lett a versenybizottság és a bírói testület elnöke, ezért nem pontozhatott.

Az eredményhirdetésnél ennek ellenére mindenki felszabadultan vette át az okleveleket és a díjakat. Az egyéni versenyt végül szoros és kiélezett csatában a szlovén Klemen Sustersic nyerte, a cseh Jan Brtnik és a lengyel Tomasz Malinski előtt, míg csapatban a szlovákok végeztek az élen, megelőzve a szlovén és a cseh együttest.

A verseny utáni gálavacsora igen jó hangulatban telt, és éjfélkor az is kiderült, hogy a jövő évi Európa-bajnokságnak Lettország fog majd otthont adni.

Wallendums Péter


Vadászati Kulturális Egyesület - Minden jog fenntartva.