2012. 11. 25.

Festetics Trófeaszemle

Ötszázhatvanhárom

 

Végeláthatatlan trófeatengerré változott szeptember 15-én a keszthelyi Vadászati Múzeum kertje, ahol első alkalommal rendezték meg – hagyományteremtő céllal – a Festetics Trófeaszemlét. Még a szervezőket is meglepte, hogy a remélt háromszáz helyett nem kevesebb mint 563 agancsot, szarvat, agyarat, koponyát sikerült összegyűjteni és kiállítani. A rendezvény igazi különlegességét jelentette az a közelmúltban előkerült öt eredeti, Festeticsek által zsákmányolt gímtrófea, amelyeket most láthatott először a nagyközönség. Szinte hihetetlen, de több mint negyven esztendeje, az 1971-es, Budapesten megtartott Vadászati Világkiállítás óta nem volt hasonló méretű trófea-bemutató hazánkban.

Az 1745-ben Festetics Kristóf által építtetett, többször átalakított, napjainkban 101 helyiséggel rendelkező barokk építészeti műremek, a Helikon Kastély impozáns tükörtermében egy sajtótájékoztató keretében tartották meg a HM VERGA Zrt. által készíttetett „Széchenyi Zsigmond nyomában”című film premier-vetítését, amely méltó felvezetése volt a nagyszabású rendezvénynek. (A vadászszíveket megdobogtató felvételeket tartalmazó anyag letölthető az egyik internetes videó-megosztó portálról.)

Az ünnepélyes megnyitóra már a vadászati múzeum udvarán felállított nagysátorban került sor. A zalai vadászkürtösök hívó szavának eleget tévő vendégek és az igen szép számban kilátogató érdeklődők – akik között jócskán láthattunk „laikus”, azaz nem vadászó kíváncsiskodókat is – zsúfolásig megtöltötték a széksorokat, a színpad környékén olyan sokan tolongtak, hogy egy gombostűt sem lehetett volna közéjük leejteni.

A megjelenteket elsőként a házigazda, Pálinkás Róbert, a Helikon Kastélymúzeum igazgatója, a Zala megyei Vadászszövetség elnöke köszöntötte. Jeles vadászok hírében álltak a Festeticsek – kezdte beszédét, majd elmondta, hogy az eredeti trófeagyűjteményből semmi sem maradt a kastélyban, sorsa egy lett a bútorok, a fegyverek, a porcelánok nagy részével: mind eltűntek. A véletlen folytán 2001-ben mégiscsak sikerült jelképes összegért egy Somogyban elejtett szarvas agancsát visszavásárolni, amelyet gróf Festetics Tasziló 1883-ban hozott terítékre. Eddig ez volt az egyetlen hírmondója az egykori gazdag gyűjteménynek – folytatta az igazgató, és örömmel jelentette be, hogy nemrégen előkerült egy 1949-es jegyzőkönyv, amelyben az szerepel, hogy a pécsi 2. kerületi honvédparancsnokság utasítására ötvenhárom szarvasagancsot elszállítottak a Helikonból a Természettudományi Múzeumba. A dokumentum alapján Tóth Csaba, a Vadászati Múzeum vezetője és Dr. Csorba Gábor, a Természettudományi Múzeum osztályvezetője közösen nekiállt a raktárban felhalmozott szarvasagancsok átnézésének. Az alapos munka eredményeként hat trófeát a leltári számok alapján egyértelműen be tudtak azonosítani, amelyek herceg Festetics Tasziló gyűjteményéből származnak, az 1870-1890 közötti időkből, illetve egy trófea a menye, herceg Festetics Györgyné gyűjteményéből való. A Természettudományi Múzeumban jó állapotban őrizték meg az elmúlt 70 év alatt az agancsokat. Dr Matskási István főigazgató engedélyezte a kölcsönzést a keszthelyi múzeum számára, így az eddig egyetlen megmaradtnak hitt eredeti Festetics trófea mellett a megtaláltak közül másik ötöt is megtekinthetnek a kiállítás látogatói. – ismertette az igazgató a trófeák „hazatalálásának” kalandos körülményeit. Pálinkás Róbert ezt követően köszönetet mondott Tóth Csaba igazgatónak, valamint Kardos Laurának, a múzeum szakmai vezetőjének azért, hogy sikerült életre hívniuk ezt a programot, és ugyancsak elismeréssel szólt Polster Gabrielláról, valamint Varga Ernőről, akik a trófeák összegyűjtésében, illetőleg felrakásában segédkeztek. A beszéde legvégén – mielőtt jó szórakozást és tartalmas időtöltést kívánt volna – kifejezte abbéli reményét, hogy ez a rendezvény beteljesíti a küldetését, s hozzájárul a vadászat társadalmi elfogadottságának növeléséhez, hitelesen mutatja be a méltán híres dunántúli szarvas-állományt, s nem utolsó sorban népszerűsíti a Vadászati Múzeumot.

A rendezvényt Tengerdi Győző, a HM VERGA Zrt. vezérigazgatója nyitotta meg. Az igaz vadász tízparancsolata köré fűzte magvas gondolatait, s külön kiemelte, hogy a vadász a vadon élő, vadászható állatok „kertésze”, akinek a kezében a puska nem gyilkos fegyver, hanem szerszám, amellyel megakadályozza a túlszaporodást, eltávolítja az adott állományba nem illő egyedeket és amellyel birtokba veszi az „érett gyümölcsöket”, illetőleg, hogy a vadászat nemcsak szenvedély, sport és gazdasági ágazat, hanem szakma, sőt tudomány is, az igaz vadász élete éppen ezért folyamatos ismeretgyűjtés és tanulás, amelyre kiváló alkalmat nyújtanak az efféle rendezvények. Az I. Festetics Trófeakiállítás célja kettős – fogalmazta meg a vezérigazgató –, hiszen egyszerre szól a nagyközönségnek, hirdetve a vadászat szépségét, a hazai vadászati kultúrát, elősegítve a vadászat társadalmi elismertségét, ugyanakkor megszólítja a szakmát is, mert egy-egy különleges trófeánál eszmét lehet cserélni.

A Vadászati Kulturális Egyesület idei képzőművészeti pályázati anyagából összeállított, a múzeum Kittenberger-termében december közepéig látogatható időszaki kiállítást Oláh Csaba, az egyesület elnöke nyitotta meg, előtte azonban beszámolt arról, hogy a „Vadászalkotók – alkotó vadászok” című pályázatra harmincnyolcan neveztek, és a beérkezett közel száz munkából tizenhat nyerte el a Vadászati Kulturális Érték kitüntető címet. Ezek után néhány szóban ismertette a VKE tevékenységét, végül átnyújtotta a művészeknek a tanúsítványokat.

Az ünnepség záróakkordjaként egy kitüntetés átadására is sor került. A Hubertus Kereszt legmagasabb fokozatát, a gyémántot Tengerdi Győzőnek, a HM VERGA Zrt. vezérigazgatójának a felterjesztése alapján Galamb Gábor, a HM Kaszó Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatója vehette át.

Egy rövid technikai szünetet követően Prof. Dr. Faragó Sándor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora „Vadászni pedig szükséges” címmel tartott tudományos-ismeretterjesztő előadást a vadászat alapmotivációiról, történelméről, jelenéről, az ökológiai rendszerben elfoglalt helyéről, nélkülözhetetlen szerepéről.

A délutánt egy érdekes program, a trófeabírálati-bemutató vezette be, melynek során Füle Szilvesztertől és dr. Jánoska Ferenctől megtudhatták az érdeklődők, hogy mi a különbség az SCI és a CIC trófeabírálati metódusa között. Ezt természetesen leginkább a szakemberek hallgatták nagy élvezettel, a nézelődők és a családostól érkezők inkább a múzeum főépületének árnyékában húzódtak meg, ahol Kisteleki Gergely vezetése mellett a négy vadászmadárral gyakorlatozó solymászok ragadtatták vastapsra a publikumot.

A színpadi események végeztével a többezresre duzzadt tömeg végre „birtokba vehette” a trófeákat. Hosszú sorokba verbuválódott színes (ámbár többnyire zöld színű) emberáradat hömpölygött a szélezetlen deszkapallókból összeállított állványok között. Az ízlésesen – és ami ugyancsak nem elhanyagolható: szakmai szempontból is kifogástalanul – elhelyezett „csontok” és preparátumok mellett vagy alatt mindenütt olvasható volt az elejtő neve, az elejtés helye és ideje, soknál a méret és a pontszám, némelyiknél még a bírálati minősítés is. A többségében három dunántúli megyénkből (Somogy, Veszprém és Zala) származó 563 trófeát szinte lehetetlen volt egyenként végigmustrálni, egy idő után egyszerűen belefáradt az ember a nézelődésbe. Kétségbeesni azonban ekkor sem kellett, az alkalmi büfé ugyanis gazdagon kínált frissítő italokat az elcsigázott vadászok számára, akik egy hideg sör vagy üdítő felhörpintése után – ez a közben kánikulaira forduló, ám kissé szeles időben egyébként is jól esett – újult erővel folytathatták a szemlélődést.

A bemutatón zömmel hazai nagyvadfajok trófeáit láthatták az érdeklődők, a gím-, dám- és őzagancsok, vadkanagyarak, mufloncsigák mellett azonban néhány kapitális aranysakál-, róka-, valamint borzkoponyát is szemügyre lehetett venni. Aki pedig inkább az idegen tájak vadjaira volt kíváncsi, Hidvégi Béla személyes tárlatvezetésével megtekinthette a világ öt kontinensén általa gyűjtött több száz kitömött állatot, amely világ-rekordokban is jócskán bővelkedő, páratlan kollekció. A közismert világvadász büszkén mutatta be az időközben elkészült újabb preparátumokat (rozmár, jegesmedve, kék kos, kubáni túr, nyugat-kaukázusi túr, góbi és hangai argali, és kri-kri ibex), amelyek már be is lettek illesztve a diorámák élethű környezetébe.

A fotósok „attakjából”, illetőleg a fényképezőgépek sűrű kattogásából arra lehetett következtetni, hogy a bejárat mellett elhelyezett Festetics agancsok voltak az esemény „sztárjai’, de azért egyéb érdekességeket is láthatott a vendégsereg. Sokan megcsodálták például azt az impozáns méretekkel rendelkező 14,53 kilogrammos, 250,06 pontra bírált gímtrófeát, amelyet két évvel korábban a Zalaerdő Zrt. Zalaegerszegi Erdészetének Kökényesi területén zsákmányolt Szabadics József. A büszke elejtő azonban a „nagy bika” mellett egy másik aranyérmes vadászemléket is odaadott a kiállításra: a Bakonyerdő Zrt. Farkasgyepűi Erdészetnél 2009-ben terítékre hozott kosának 93,7 és 90,5 centiméteres csigája 229,15 ponttal még ma is a magyar ranglista 5. helyén áll.

Sajnos, terjedelmi okokból nem lehet bemutatni a közszemlére bocsátott kapitális vagy különleges trófeák töredékét sem, pedig több tucat olyan kívánatos agancsot lehetett látni, amelyet minden vadász boldogan vallana a sajátjának, s szíves-örömest felakasztana otthon a falra.

Annak ellenére, hogy sokan értetlenkedve fogadták a trófeaszemle ötletét, s kételkedtek a rendezvény sikerében – mondván, két héttel a megyei vadásznap és pár héttel a szentpéterföldei trófeamustra előtt fölösleges egy hasonló programot szervezni –, rengetegen ellátogattak Keszthelyre, hogy részesei lehessenek ennek a vadászattörténeti szempontból is igen fontos eseménynek. A szervezők munkájukkal meglehetősen magasra tették a lécet. Nehéz lesz ennek a mostani I. Festetics Trófeaszemlének a színvonalát tartani, pláne túlszárnyalni, de ha a következő évben még újabb néhány megye érzi majd fontosnak a részvételt, akkor ez is sikerülhet…

Wallendums Péter

   

Hozzászólna?

Írja a dobozba véleményét, majd kattintson a "Mehet!" gombra.


Vadászati Kulturális Egyesület - Minden jog fenntartva.