2011. 12. 01.

I. Nemzetközi Vadászati Kulturális Konferencia

I. Nemzetközi Vadászati Kulturális Konferencia

ZÁRÓNYILATKOZAT 1. A vadászat, mint a legősibb emberi tevékenység, az ember és a természet különleges kapcsolatára épül. Ezt a kapcsolatot együttesen alakítják és szabályozzák az ösztönök, a hagyományok, valamint az írott és íratlan szabályok. 2. A vadászat sajátos életforma és önként vállalt felelősség, mely a vadász és a vad, a vadász és a természet, valamint a vadászok és a nem vadászok sokszínű és bonyolult kapcsolatrendszerének egészére kiterjed. 3. A vadászati kultúra az egyetemes kultúra része, hiszen a vadászat a történelem során vitathatatlanul fontos szerepet töltött be különböző a művészeti ágak és a vallási irányzatok kialakulásában. 4. A vadászati kultúra két alappillérét a vadon élő állatoknak, valamint azok élőhelyének a védelme és tisztelete, illetőleg a hagyományápolás képezi. 5. Az európai vadászati kultúra sokszínűségének megismerése és elfogadása közelebb hozhatja egymáshoz az egyes nemzetek vadászait, javíthatja a vadászat társadalmi státuszát, elősegítheti a vadászat elfogadottságát. A vadászati kultúra ezen túlmenően olyan kapocs, amely nem ismer határokat, sőt, hidat épít az azonos gondolkodású, hasonló érdeklődésű emberek között, korra és nemre való tekintet nélkül, ideológiai hovatartozástól vagy politikai beállítottságtól függetlenül. 6. A különböző országok sajátos vadászati kultúrája – beleértve a viselkedési szabályokat, a gyakorolt vadászati módokat és a vadászati képzőművészetet is – hűen tükrözi az ott élő emberek gondolkodásmódját, etikai, erkölcsi normáit, egyszersmind utalnak a történelmi, társadalmi, gazdasági viszonyokra. 7. A vadászati kultúra érték, amelyet ápolni, óvni és terjeszteni kell, mert a tartamos vadgazdálkodás – mint az ökológiai egyensúly fenntartására törekvő természetvédelmi tevékenység – mellett ez emeli fel a vadászatot az oktalan öldöklés szintjéről egy szükséges és céltudatos tevékenységgé. 8. A vadászat ősi örökségünk, és minden vadásznak kötelessége felelősséggel vadászni. Ezért nem engedhetjük meg, hogy a zsákmányszerzés ösztöne felülkerekedjen bennünk, mert valakit igaz vadásszá nem csupán a különleges szenvedélye, hanem a természet szeretete, a megfelelő szakmai ismeret, illetőleg a vadászat gyakorlásához szükséges erények kifejlesztése tesz. Ezek nélkül lehet valaki vadászó ember, de vadászember nem! 9. A vadászat során minden esetben érvényesülnie kell a természetért érzett felelősség elvének, a hozzáértés és szaktudás elvének, az állatok méltósága elvének, az önmérséklet elvének, az esélyadás elvének, a biztonság elvének, valamint az együttműködés és a hagyományőrzés elvének. 10. Az etikus vadászember elsősorban nem az elejtett vad számát, hanem a vadászat sportszerűségét, nem a trófea minőségét, hanem a zsákmányolásának nehéz körülményeit értékeli. Gödöllő, 2011. október 22.


Vadászati Kulturális Egyesület - Minden jog fenntartva.